Hát,ez a mai nap,nem épp szívderítő. Egész nap rettentően fújt a szél,de legalább eddig sütött a nap. De most már nem..és az eső is csepereg. És télleg nagyon fúj a szél. Otthon nincs ilyen. Becsszó. Úgyhogy most itt ülök,talpig felöltözve és betakarózva,és szürcsölgetem a teámat,és blogírás után pedig jön egy francia óra. Remélem,legalábbis. Ilyenkor aludni kéne..jó mélyen bebújni a takaró alá,és ki se kászálódni onnan. De természetesen ma is megyek Sarahért. Asszem,ha továbbra is esni fog,akkor könyvtár és játszóház lesz. Ami azért sose olyan,mint a játszótér. Mármint nekem nyilván tökmindegy,hol ülök,de szegény gyereknek meg nem mindegy,h ül,vagy rohangászik,mint pók a falon. Plusz,így nem tom,h fogunk találkozni a Gergővel. De mindegy,megoldjuk. Sötét van..nem hiszem el,h lámpát kéne kapcsolni.:S

Amúgy télleg hihetetlen az Isa főztje. Mármint az,h mennyi idő alatt tud összedobni vmi iszonyat izletest. Sztem,ha annyi időt kéne egyszer a konyhában töltenie,mint amennyit mondjuk Anya tölt egy sima vasárnapi ebéd előtt,akkor már rég kiborulna. És télleg jókat csinál.  De most körbenéztem a szekrényben piros paprika után kutatva,gondolván,h ennél a nőnél bármi lehet,és láss csodát van neki. Még külön rá is van írva,h magyar paprika. Persze nem magyarul,és nem is olyan az illata pontosan mint az otthoninak,de azért ez jól keződik. Ugyhogy bátor leszek vmikor,és csinálok krumplis tésztát. Asszem,itt az alkalom,h télleg megtanuljak főzni.

Jaj,el se meséltem a múltkori játszóteres sztorit. Pénteken,még logopédus előtt,természetesen eltöltöttünk itt egy kis időt. Egyszercsak jön Sarah,és mutatja,h egy szálka ment az ujjába. Ami durva,h nem csak kicsit bement és pont,hanem úgy jó mélyen,ezért nem lehet csak úgy kinyomni. Miután látta az én arcomat,h ő akkor pánikolt be,és kezdett el sírni. Jó meg persze attól,h azért megpróbáltam kinyomni. Volt a közelben egy gyógyszertár,bementünk szerencsét próbálni,és a kedves gyógyszertáros néni segített. Igaz,először többet ártott,mint használt,mert egy szemöldökcsipesszel próbálta kiszedni,az pedig fájt Sarahnak:S Már ott voltam,h hagyjuk az egészet,hazamegyünk,és ott kiszedjük,amikor jött egy ici-pici csipesszel,de akkor már kellett még egy segítség,aki lefogja a gyereket,meg ugye én aki nyugtatom,és a 3dik aki konkrétan feltépte a sebet,h kiszedhesse azt az izét. Utána kapott 3 cukrot,és semmi baja sem volt. De asszem én anyaként nem fogok tudni helytállni. Én is megpróbálkoztam a csipesszel,de ahogy jobban sírt abbahagytam. Nehogymá én okozzak fájdalmat a gyereknek!! Még akkorse,ha tudom,h ettől majd jobb lesz. Hú,de nem ment. Nah mindegy.Izgi sztori volt,valljuk be!:)

De legalább írtam ma is.:) Legyetek boldogok,további szép napot!! Puszi Mindenkinek!!!